olajfák között

Ha valaki olyan szerencsés, hogy mediterrán éghajlaton éli mindennapjait, annak az olajfa a táj természetes része. Nőhet szabadon, vagy része lehet  megkomponált kerteknek, egy biztos, látványával mióta világ a világ, az életet a bölcsességet és a nyugalmat sugározza.

A legenda szerint a világ legöregebb, több mint 2500 éves olajfája alatt tanítványaival együtt Szókratész is rendszeresen megpihent, és elmélkedett. Az olajfa az egyik leghosszabb életű fa – és ezt érdemes ma is  szem előtt  tartani, amikor kertünkben kiválasztjuk a helyét – hiszen az évszázadokra is az otthona lehet.

Az  európai olajfából (Olea europaea) több százféle fajta létezik, mindegyik egymástól jól megkülönböztethető gyümölccsel.

Azonban jó hír nekünk, hogy némi körültekintéssel itthon is biztonságban nevelhetünk olajfát.  Illatával bódít amikor virágzik, ezüst leveleivel csábít amikor „csak úgy” van.

Ágrendszere és leveleinek formája a fűzfához hasonlít de lényegesen lassabban nő, ami azért is jó hír, mert itthon sok más mediterrán növényhez hasonlóan, dézsában kell szeretgetnünk. Ezt pedig meghálálja, mert a nagyobb tartóedényekben simán eléri a 2 méteres magasságot, ami mellé terebélyes koronát is növeszt.

További szeretetreméltó tulajdonsága, hogy amennyire mediterrán, annyira modern is.

Gyönyörűen mutat a mai letisztult minimalista kertekben, akár geometrikus kaspókban sorakoztatva, akár önmagában szoliterként, mintegy szemet vonzó ellenpólusa a mértani kertdesignnak.

És a hamisítatlan mediterrán fieling. Növényekkel romantikusan zsúfolt környezetben, levendulák, leanderek, bougainvilleák, plumbagok és rózsák közt, édes illatfelhőben reggeltől estig – és estétől reggelig…