A tájképi kertek rózsái

2020.06.15.

Amikor nagy terület áll rendelkezésre – és a természetes környezet is adott hozzá – gondolkodhattunk nagy léptékű, tájképi kertben. Ezeket a nagy kerteket kedvünk szerint alakíthatjuk növények tucatjaival, köztük is a tájképi kertek egyik preferált növényével, a rózsával. Ahhoz azonban hogy a rózsákban örömünket leljük, vannak alapvető dolgok, amik nélkül bele se fogjunk, ugyan is a kudarc borítékolt lehet…

De nézzük sorban, mire figyeljünk, ha rózsát szeretnénk a kertünkbe?

1. válasszuk ki a megfelelő fajtát

Nem mindegy, hogy hol van a kertünk.Például mások az időjárási viszonyaink az Északi középhegységben, mások mondjuk a Káli medencében és megint mások a Mecsekben.

Vannak rózsák, amik enyhébb éghajlatot és téli védelmet, takarást igényelnek, ilyenek például a szálanként egy -egy gyönyörű virágot nevelő tea-hibrid típusok. Ezek a virágüzletek klasszikus rózsái.

‘Peache’ teahibrid rózsa

‘Königlicht Hoheit’ teahibrid rózsa

‘Rosa Meicesar’ teahibrid rózsa

A parkrózsa, vagy más néven ágyás rózsa, a tea-hibridkkel ellentétben nem egy-egy száron egyesével, hanem csinos csokrokban hozza illatos virágait. Sokkal jobban ellenáll a hidegnek, kevesebb figyelmet igényel. Finom rügyektől nagyméretű, érzéki virágok fejlődnek, amikből őszre gyakran mutatós csipkebogyókat nevel.

‘Satchmo’park (ágyás) rózsa

‘Snow white’ park (ágyás) rózsa

‘Samba’ ágyás (park) rózsa

A magastörzsű rózsák 100-120, vagy akár 160-180 magas törzse oltott rózsafajták. Utóbbi óriás törzsekre futórózsát oltanak, ami mint egy zuhatag omlik alá és szó se róla, rendkívül impozáns látvány, amikor kecsesen bókoló ágait virágok százainak súlya húzza.

Egyéni ízlés kérdése, hogy központi helyre szoliterként, vagy látványos sorfalként ültetjük akár az álló akár a szomorú, csüngő változatait.

Vegyesen ültetve az alacsonyabb fajtákkal finoman hullámzó, romantikus mozgalmasságot nyújtanak a kertnek.

Magas törzsre oltott csüngő rózsa

Magas törzsű rózsa

A futórózsa megint egy másik kategória. Emlékszem nagyim ciklámen-piros, nem túl nagy virágú futórózsájára a bejárati ajtó körül, ami különösebb védelem nélkül, a Bükkben, Lillafüred alatt kora tavasztól szinte a fagyokig ontotta tömve-telt, nem túl nagyfejű, de annál illatosabb virágait.

Ezen nosztalgiázva a futórózsa kertünk első virágai közt volt. Aztán a második, a harmadik, meg a sokadik. De egytől sosem volt több belőle egyszerre. Futónak ugyan futó volt, de köze nem volt a gyerekkorom emlékéhez.

Szép, hatalmas fejű, kényes-hisztis virágai voltak, és mind utálták a játszótéri pergős homokot ami a kertünk talajnak csúfolt része volt. A homok már délelőtt átforrósodott, a vizet egy másodpercig nem tartotta, a tápanyag benne – na hagyjuk már…

Szóval majd 20 évre elfelejtettem, hallani sem akartam róla. Aztán teltek az évek és a saját – többszöri – káromon tanulva, ismét megpróbáltam rózsát nevelni. Ugyan nem szabadföldben, hanem nagy cserepekben, de mára már vannak gyönyörű angol rózsáim, amik nagyon hálásak a külön talajért és gondoskodásért.