A japánkert szimbolikái
A három japánkert típus – zenkert, tájképi kert és teakert – után szeretnélek egy kicsit a szimbolikák világába is elkalauzolni Titeket, minek a szimbolikája és milyen üzenetet is hordoz pl: egy kőlámpás, vagy egy híd a tradicionális japánkertekben?
Az első és legfontosabb, a japánkertek nem egységesen használják ezeket az elemeket, vagyis nem jelenik meg mindegyik, minden kerttípusban. Van ahol csak a kavics és a sziklák vannak jelen (zen kertek), és van ahol (tájképi kert, teakert) minden együtt van.
Viszont bármelyik kerttípust is nézzük, mindegyik egy tökéletes egyensúlyban lévő kompozíció, melynek minden egyes részlete a természet, az évszakok és napszakok folytonos változására reflektál.
.
Japán zen kőkert
Japán teakert
Japán tájképi kert
Emellett a japánkert maga is egy óriás szimbólum, ami az élet és az elmúlás örök körforgását szimbolizálja – az örökkévaló tükrében. A kertek földi, és Isteni szférákban a természetről, a küzdelemről, férfi és női ideákról, a kiteljesedésről, a földi és égi boldogságról vallanak.
De mik is a japánkert szimbolikái?
Nos, részben a természetből, részben pedig a filozófiájukból és hitükből merített elemek, ahol a víz az életet, a növények a mulandóságot a sziklák pedig az örökkévalóságot szimbolizálják.
Erre a hármasra épül a többi elem,
- hidak
- szigetek
- lámpások
- jellegzetes, kanyargós utak
- pavilonok
- és persze a tudatosan ültetett növények
KÖVEK – a hegyek és az örökkévalóság
Az egyszerűségre törekvő japánkert egyik alapvető eleme a kő. Ezek adják az alapját, azt a vázat, ami a hegyeket, a sziklákat, vagyis az örökkévalót szimbolizálják.
A japánkertekben a kövek és sziklák ezért csak és kizárólag a legkeményebb pl: gránit, bazalt, vagy andezit kövek lehetnek, hiszen egy puha márvány vagy mészkő – tulajdonságából adódóan nem tudja ezt az elpusztíthatatlan, örök szimbólumot kiteljesíteni.
Ezen túl a sziklák további jelentéssel is bírnak: mutathatják az elhunyt szerettek iránti tiszteletet, illetve utalnak az örökkévaló Istenek lakhelyére is
Ezek a hegyeket szimbolizáló óriás kövek – ahogy a zen kerteknél már írtam róla – védelmet nyújtanak a démonok ellenében is.
A magas kövek elfogják, az alacsonyabb vagy fekvő kövek pedig a földre kényszerítik a levegőben tekergő gonosz szellemeket, míg néhány különleges kő, a jó szellemek otthonául szolgálva teremti meg nyugalmat és a békességet.
VÍZ – a tengerek, a szerelem és az élet
Elengedhetetlen része a japánkerteknek, a kezdetek az őstengerekés a benne keletkezett életnek jelképe. Lehet valós a tájképi- és teakertekben, illetve lehet kavicsokkal imitált a zen kertekben. Jellemzően tó, ritkábban patak formájában jelenítik meg.
A víz mindig természetes, tehát soha nincsenek mesterséges építmények, szökőkutak, vagy vízmedencék közé szorítva. A patakok természetes módon, lustán elnyúlva kanyarognak, ami nyugalmat áraszt, ezáltal lassulásra, tűnődésre késztet, szemben a mesterséges medrekben, egyenesen, sebesen folyó vizekkel.
A tavak a tengerek kicsinyített másai, a szerelem és az az élet bölcsőjének szimbólumai – szimbolikus, vagy valós szigetekkel gazdagítva. A tavakban koi pontyok élnek, melyek Japánban a barátság és a szeretet jelképei.
SZIGET – a hosszú élet és a Paradicsom
A sziget minden japánkertben, még a száraz zen kertekben is megtalálható, mint a hosszú élet jelképe. De miért pont egy sziget jelképezi ezt? Nos, a válasz egyszerűbb, mint gondolnánk.
A szigetek, attól függően, hogy milyen kerttípusban vannak, általában lapos kövek, vagy a talajszintből épphogy kiemelkedő növény – többnyire moha – alakzatok.
Ha a sziget egy tó közepén található, akkor sem magasodik hegyként a víz felszíne fölé. Ez az alacsony megjelenítés a teknősbéka vízből alig kiemelkedő páncélját utánozza, a teknős pedig a japán kultúrkörben a hosszú élet szimbóluma, a hitük szerinti 10 000 évével.
Másik jelentése szerint egy hídon át a szigetre jutni, a Paradicsomba jutást is jelképezi.
HÍD – az átmenet és a lélekvándorlás
Akár valódi, akár szimbolikus víz van a kertben, mindig találunk itt hidakat, melyek szigetet – szigettel, vagy szigetet – parttal kötnek össze.
A japánkertekben kétféle híddal találkozunk:
- Egyik a hagyományos, enyhén ívelt formájú, melyen az ember a szigetre jut, ami voltaképpen a „paradicsomba” jutást szimbolizálja.
- A másik egy különleges, igen magas ívű, szinte már félkör alakú híd, ami az ember számára nem járható, mivel ez a szellemek nesztelenül suhanó sétájának szolgál.
Ritsuri Garden – Takamatsu
Drum Bridge – Japanese Tea Garden, Golden Gate Park
Mivel a különböző hidakon földi és túlvilági lények is közlekednek, a híd az átmenet és a lélekvándorlás szimbóluma. Az út, ami a kétféle lét közt hoz létre átjárót, ami földi és égi világot köt össze.
A Kamik, vagyis az Istenek előszeretettel sétálnak a vizeken, illetve suhannak szigetről szigetre a magasan ívelő hidakon. Azzal hogy a japánkertekben az emberek számára is épülnek hidak, egy ősi vágya teljesül az embernek, hogy saját léptéke szerint a Kamik után osonhasson…
KŐLÁMPÁS – az emberi jelenlét
Talán a legmeglepőbb jelentést hordozza, ugyan is semmi köze nincs a lámpához…
A japánkertek kőlámpása az emberi jelenlétet szimbolizálja. A kőlámpásokat leggyakrabban a víz mellett helyezik el, ezeknek azonban nem világító, hanem összekötő funkciója van. A kettő, a tó és lámpa együtt jelképezik a jint és a jangot, vagyis a tűz és víz hagyományosan férfias, illetve nőies jellegét.
A lámpás további jelentést is hordoz, hiszen önmagában is
szimbólum szintekre osztható.
Kötelezően öt részből áll: a két felső ötöde az eget, a két alsó a földet, a középső ötöd pedig összekötő kapocsként – ég és föld között középen – az embert jelképezi.
UTAK – az utazás
A gyalogút a japán kertben az utazást, az életutat szimbolizálja. Az úton elhelyezett kövek az életben felbukkanó akadályokat szimbolizálják, a kanyarok egy-egy kitérőt, kisebb nehézséget, míg az út sima lapos kövei a szabad, akadályok nélküli életutat jelképezik.
