Kevés olyan gyümölcs van, amely annyira összeforrt volna a nyári finomságokkal, mint a szilva. Édes, zamatos, hamvas bőrével és sűrű, aranyló húsával egyszerre hívogat és nosztalgiát ébreszt – és még csak meg sem kell várni az őszt ahhoz, hogy élvezzük. A nyár derekán, amikor már érik a korai szilva, a legegyszerűbb és legkedveltebb sütemények egyike is újra az asztalra kerülhet: a szilváslepény.

A szilva nemcsak az egyik legrégebbi termesztett gyümölcsünk, de különösen Erdélyben és a Kárpát-medence keleti vidékein igazi kultusza van. Az itteni kertek szinte elképzelhetetlenek voltak szilvafák nélkül, és nemcsak lekvár vagy pálinka készült belőle, hanem egyszerű, laktató sütemény is, ami elfért a vasárnapi ebéd végén vagy egy könnyed délutáni uzsonnához.

Külön említést érdemel a Róna szilva – egy régi, hagyományos tájfajta, melyet Erdélyben és Szatmárban sokáig nagy becsben tartottak. Húsa sűrű, édes-savanykás íze tökéletesen kiegyensúlyozott, héja hamvas, mélykék, és igazi karaktert ad bármely süteménynek. Magvaváló tulajdonsága miatt – no és persze a fantasztikus íze miatt is – élmény a vele való sütés.

Az erdélyi szilváslepény talán az egyik legegyszerűbb sütemény, amit a nyári melegben készíthetünk. Nincs benne semmi bonyolult, egy gyors kelt tészta, egy jó adag illatos szilva, kevés cukor, fahéj –  és már mehet is a sütőbe.