Készült a Villeroy & Boch Belváros és az Admiral Studio / Smeg támogatásával
Ahogy közeledik az év vége, egyre több időt töltök a konyhában, ahol jólesik a közelgő ünnep ízeivel foglalkozni. Ilyenkor előtérbe kerülnek a régi családi receptek, de a repertoár minden évben több új könnyebb és babrásabb süteménnyel gazdagodik.
A karácsonyi mézeskrémes az előbbi csapatban játszik: könnyed, gyorsan összeáll, és már az első mozdulatoknál érezni lehet, milyen jó lesz vele dolgozni. Ez egy olyan „összekeverem–kinyújtom–feltekerem” típusú süti, aminek a készítése közben az egész konyha csábítóan fűszeres illatokkal telik meg.
Alapját a Favorina fűszeres keksz adja, amihez csatlakozik a mascarponés–mézeskalácsos krém. A kettő találkozása egy finoman meleg tónusú desszert, amely nem akar többnek látszani, mint ami. A darált keksz a tejjel nyakon öntve lágyan formázható tésztává áll össze, és már ebben az állapotában is ott van benne minden, amiért ezt az időszakot szeretem: a méz puhasága és édes illata, a fahéj tompa melege, a leheletnyi kardamom bravúrja, ami sosem tolakszik előre, de mégis hiányozna, ha nem lenne ott.
Amikor kisimítom a tésztát a deszkán, mindig eszembe jut, milyen jó érzés, hogy ez az édesség nem kíván különösebb gyakorlatot. Nem kell hozzá cukrász kézügyesség, és nincsenek benne olyan pontok, ahol bármi könnyen félremehetne. Éppen ezért szeretem gyerekekkel is elkészíteni. A tészta gyúrható, a krém kenhető, a tekercs pedig minden alkalommal kicsit más alakot ölt. Van benne valami játékos felszabadultság, amit ritkán engedünk meg magunknak a nagy készülődés közepén.
A karácsonyi mézes krémes tekercs egy olyan desszert, amely a fűszerekből épít hangulatot, és nem a túlzó díszítésekből. Könnyű szeletelni – csak ne spórold el a hűtési időt –, gyönyörű rétegeivel pedig látványossá és élvezetessé teszi az adventi teázásokat, és az ünnepi asztal desszertkínálatát egyaránt.
Ha van sütemény, amely igazán közel hozza azt, amit a december adhat — egyszerű, közös élmények, finom illatok, fűszeres melegség —, akkor ez a tekercs biztosan ilyen.
Ez a recept ráadásul egy kis időutazás is: nem a felmenőimtől, hanem a lányomtól tanultam, aki néhány éve készítette először. Azóta elmaradhatatlan része az adventi vendégváró vasárnapoknak, és a család és a barátaink legnagyobb örömére.
A kekszes alaphoz ledarálok 250 g Favorina fűszeres karácsonyi kekszet.
Hozzáöntök 70 ml tejet, és alaposan összekeverem, hogy lágy, formázható masszát kapjak.
A tésztát folpackba csomagolom, és fél órát pihentetem, hogy az állaga jól kezelhetőre összeálljon.
Közben elkészítem a krémet: egy tálban kikeverek 250 g mascarponét 100 ml felvert tejszínnel.
Hozzáadok 70 g Favorina mézeskalács krémet és egy kevés barna cukrot (ízlés szerint), majd simára dolgozom.
A pihentetett kekszes tésztát két sütőpapír vagy folpack között kinyújtom téglalap alakúra.
Egyenletesen rákenem a mascarponés-mézeskalácsos krémet.
A tésztát szorosan feltekerem — ugyanúgy, ahogy a bejglit szoktam.
A tekercset szorosan folpackba csomagolom, és legalább 2–3 órára (vagy egy éjszakára) hűtőbe teszem, hogy szépen szeletelhető legyen.
Azért, mert van benne egyfajta olyan könnyedség, amit kevés ünnepi édességnél érzek. Nem kell hozzá bekapcsolni a sütőt, mégis olyan, mintha egy teljes értékű, „komoly” desszert kerülne az asztalra. Jó érzés, hogy egy-két egyszerű hozzávalóból is lehet valami izgalmasat alkotni, ami nem kíván hosszú előkészületeket és különleges technikákat.
Különösen szeretem benne, hogy minden évben egy kicsit más: néha vékonyabbra sikerül a tészta, néha vastagabbra kerül a krémréteg, és ez a változatosság valahogy még szerethetőbbé teszi. Nem akar hibátlan lenni, mégis mindig nagyon jól mutat a tányéron.
A másik ok, ami miatt közel áll hozzám, hogy olyan desszert, amit tényleg jó megosztani. Az első szelet után rendszerint azonnal jön a kérdés: „leírod a recepjét?” – és számomra ez az egyik legjobb visszajelzés arra, hogy valami igazán működik. Jólesik látni, hogy nemcsak itthon, hanem a barátoknál is helyet talál magának az adventi kínálatban.
És talán az egyik legfontosabb: ez a sütemény emlékeztet arra, hogy az ünnepi készülődés nem attól lesz szép, hogy órákig állok a konyhában, hanem attól, hogy olyan dolgokat készítek, amelyek örömöt adnak – nekem is, és azoknak is, akiknek tálalom.
