Ha kell, egy-egy idős ágat tőből ki lehet vágni ifjítás gyanánt, de nálunk még erre sem volt szükség, az öreg ágak ugyanúgy virágzanak, a újak pedig folyamatosan nőnek. Ráadásul az öreg ágainak érdekesen, hámló, foszló mogyorószín kérge van, ami télen már önmagában is dekorál.

A metszést egyrészt a virágzása, másrészt a formája sínyli meg. Ezért is érdemes olyan helyre ültetni, ahol „nem lesz útban.

Hosszan, hőmérséklettől függően április végén már bimbós május elejétől június akár közepéig is virágzik. Ilyenkor annyira teli van virággal, hogy sem az ágaiból sem az apró szőrös leveleiből nem látszik semmi. Nincs pihenő éve, minden évben egyformán bontja a hihetetlen mennyiségű, messzire illatozó szirmait.

A virágok súlya alatt az ágai bókolni kezdenek és a szélben olyan varázslatosan imbolyognak, mint a polip karjai a víz alatt. Édes, mézes, bódító illata van, ami az egész kertet betölti.

Ebből kifolyólag ilyenkor csurig van méhekkel, házi- poszt- erdei, tőrösdarazsakkal, lopódarazsakkal, hatalmas kék fadongókkal.
DE!
Ami a legizgalmasabb, ahogy a feltett képek némelyikén látjátok, alatta van egy napozóágy, itt van az egyik étkezőnk, sőt az egyik oldalán alatta van a kerti tipegő is, amit egész nap használunk…

És mégsem volt soha, egyetlen csípés, szúrás emiatt. Pedig rendre alatta olvasgatunk, eszünk, miközben zsong az egész bokor!

Ennek rém egyszerű oka van… Oly annyira rávannak zummolva a virágokra, hogy nem látnak, nem hallanak, és nem vesznek észre más illatokat.