Miért imádom a levendulát?
Gyógynövény, fűszernövény, vagy mindkettő? Nem is tudom melyik a jobb szó rá.
Egy biztos nem véletlenül van a kertemben 23 tő belőlük.
Különböző fajták: különböző habitussal, színekkel és illattal.
Van amelyikből szörp készül, lekvárba, süteménybe kerül.
Van amelyiket illatpárnákba töltöm, csokorba kötöm és vázába teszem, és van olyan is, amelyik „csak” díszít és gyengéden illatozik a kint kertben.
Vannak világos és sötét lila, szürkéskék, rózsaszín és fehér fajtáim.
Azonban emellett a kedvelt illatos, aromás és gyönyörű színű növény körül rengeteg a keveredés. Angol, francia, ehető, nem ehető, metszhető, nem metszhető… Nos – mivel nekem több fajta is van a kertemben ezért úgy gondolom, tegyünk kicsit rendet a fejekben.
Amit a köznyelv, a kertészeti árudák, és webshopok legtöbbje francia levendulának hív, az bizony a jó öreg angol levendula.
Aztán vannak az óriás méretű illatos szépségek, amit a köznyelv angol levendulának nevez, na ez meg se nem angol, se nem francia.
Végül pedig (csak hogy bonyolítsam a dolgot) vannak a fűzéres levendulák amik étkezésre nem is alkalmasak és mily meglepő, ezeknél is megjelenik a francia, levendula sőt az olasz és spanyol levendula elnevezés is.
Akkor most hogy is van ez?
Az első és legfontosabb: FRANCIA LEVENDULA, MINT OLYAN – BOTANIKAILAG NINCS!
A levendulák esetében az „angol”, „francia” vagy „spanyol” elnevezések nem botanikai kategóriák, hanem kertészeti és kereskedelmi megnevezések, amelyek gyakran tévesek és így félrevezetők.
Botanikailag három fő típust különböztetünk meg:
Lavandula angustifolia – a valódi levendula (angol levendula) – már ha pontosan használjuk!)
Lavandula × intermedia – hibrid levendula (lavandin)
Lavandula stoechas – fűzéres levendula (gyakran „francia”, „spanyol” vagy „olasz” néven a köznyelvben)
A levendulák közül a legismertebb és legértékesebb faj, a tömött, egyenesen felfelé törő kalászú, hengeses virágfürtű Lavandula angustifolia, vagyis ANGOL LEVENDULA. Ezt a fajtát további számos névvel is illetik: valódi levendula, keskeny levelű levendula, közönséges levendula, vagy orvosi levendula.
BOTANIKAILAG EZ: AZ ANGOL LEVENDULA
Bár elnevezése a szigetországot sugallja, valójában nem Angliából származik, hanem Dél-Európa száraz, napos mediterrán vidékeinek Dél-Franciaországnak, Olaszországnak, Spanyolországnak és a Balkánnak az őshonos növénye – és minden bizonnyal innen a keveredés a fejekben…
De ha mediterráneumból származik, akkor miért nem francia, hanem angol levendula az elnevezése?
Ez nem az eredetére utal, hanem arra, hogy Angliában vált népszerűvé és ott nemesítették tovább, ott jelentek meg az idők folyamán a fehér, és rózsaszín árnyalatai is. Ez a faj a valódi levendula, amelyet a klasszikus levendulaillat jellemez és amit a gasztronómiai felhasználás és a gyógyászati értékek miatt termesztenek – és amit nagyon sokan hibásan! francia levendulának neveznek.
A Lavandula angustifolia angliai „karrierje” több lépcsőben alakult ki. Megjelenése a szigetországban a 12–15. század közé tehető, amikortól gyógynövényként termesztették az angol kolostorkertekben. A nagy áttörést a Tudor kor hozta meg, amikor is I. Erzsébet angol királynő uralkodása alatt a levendula „luxus” és „divatnövénnyé” vált. Ekkor már levendulavíz, parfümök, és lakótér illatosítók formájában volt jelenn, miközben megjelent a vidéki angol kertekben is.
17–18. századtól már széles körben termesztették és megjelentek azok az első tudatos kertészeti szelekciók, ami miatt a botanika „angol levendulának nevezi.
A Viktoriánus kortól ezután tömegesen elterjed a díszkertekben és részévé váltak a klasszikus angol kertstílus színes és illatos elemeinek:
Ez az a levendula ami az itthoni levendula mezőkön is megtalálható, pl: Tihanyban, és Kőröshegyen, ebből készülnek a szörpök, lekvárok, vagy a híres Zirci Apátsági levendulás sör is – de még egyszer, ez botanikailag az ANGOL levendula!
A kertemben a lila mellett további 2 színben ültettem:
és bár ezeket még sosem használtam ételkészítéshez, egyszer biztos sort kerítek rá, mert mind ízben mind vizualitásban izgalmas élményt nyújtanak, mind a tányéron, mind az üvegekben.
A lila színű angustifoliak közül az elvitathatatlan kedvencem a
Ahogyan nevében az „X” is mutatja, egy olyan hibrid fajról van szó, mely a keskeny levelű levendula és a széleslevelű levendula keresztezéséből született. Az ‘Intermedia levenduláknak is sok fajtája létezik, alapvetően hasonló tulajdonságokkal.
Általánosságban elmondható, a virágai világosabb színűek, nagyobbak, tömöttebbek és jellegzetes gyertya formájúak. Kicsit később kezdenek virágozni, mint a francia levendulák, viszont hosszabban nyílnak és tartanak a virágai, ami ilyenkor csurig van ezerféle beporzóval, lepkével, szenderrel és társaival…
Maga a bokor is jóval nagyobb az angustifolia (angol levendula) fajtáknál, az enyémek már túl lépték az 1 méteres átmérőt, és nagyon jellegzetes, nagyon szabályos, nagyon tömött gömb alakúak. A virágait hihetetlen hosszú szárakon hozza, ilyenkor a bokor magassága simán eléri a 120-130 cm-t. is
Én nem használom ételekhez, mert bajt ugyan nem okoz, nem mérgező, de az érzékeny gyomrot piszkálhatja, és tény, kicsit kesernyésebb, mi több, szappan ízű is 🙂
Más az illóolaj-összetétele, és magasabb a kámfortartalma is, ami nagyobb mennyiségben gyomorpanaszokat vagy irritációt okozhat.
Ezért én ezeket a virágokat illatosítani használom, illatpárnákban, tálkákban, vagy a gyönyörű hosszú kalászokat vázába teszem (víz nélkül) és dekorációként teszem a nyári kerti asztalon a terítékek mellé.
Ennek a fajtának a hosszú kalászai széthúzhatják, megdönthetik a bokrot, különösen szélben, vagy egy nagyobb esőzés után a víz súlyától, de mindig szépen visszaállnak pár nap alatt. Mondjuk én olyankor kicsit megritkítom a kalászait, ezzel is csökkentve a terhelését.
A hibrid X intermedia fajtákra metszéskor figyelni kell, ennek a fás szárába abszolút nem szabad belevágni, mert az ilyen esetben már sem a visszametszett ágról, sem tőből nem fog kihajtani. Ennek ellenére én imádom, mert tényleg egy sűrű, szabályos, illatos, beporzó csalogató szépség.
Az én kertemben található fajtái:
A fűzéres levendula ez is fut még 
francia levendula sőt, spanyol, olasz, és bóbitás levendula néven is a mindennapokban. Különleges megjelenésével és intenzív illatával egyre népszerűbb választás a mediterrán hangulatú kertekbe. Ennek a fajtának a leginkább feltűnő ismertetőjele a virágzat tetején ülő, színes murvalevelek, amelyek kis zászlókra emlékeztetnek – ezek adják meg különleges, „fűzéres” (bóbitás) karakterét.
Viszont: étkezésre NEM ALKALMASAK!
A Lavandula stoechas eredetileg a Földközi-tenger vidékéről származik, így meleg- és napfénykedvelő növény. Legjobban a laza, meszes, sovány talajban érzi magát, és kiválóan viseli a szárazságot. Dézsás növényként is könnyen nevelhető, különösen ott, ahol a tél keményebb, és mivel fagyérzékenyebb, mint a közönséges levendula (Lavandula angustifolia / Inermedia fajták), ezért 0°C alatt érdemes fagymentes helyre vinni.
Májustól egészen júliusig hozza illatos, sötétlila virágait, amelyeket élénk rózsaszín vagy lilás „bóbiták” koronáznak. Ezek nemcsak dekoratívak, de látványosan vonzzák a méheket és pillangókat is. Rendszeres visszavágással ösztönözhető a bokrosodás és az újbóli virágzás. Ennek szintén léteznek rózsaszín és fehér virágú fajtái is.
A fűzéres levendula kiválóan mutat sziklakertekben, napos ágyásokban, vagy éppen teraszon cserépbe ültetve. Friss vagy szárított virágaiból illatpárnák, fürdősók készíthetők.
A Lavandula stoechas (fűzéres levendula) ugyan nem mérgező, DE NEM EHETŐ! dekorációnak való, annak viszont – bár kissé kényesek, de gyönyörűek.
Kompakt, közepes méretű bokrot nevel. Virágszárai rövidebbek, egyenesen felfelé törők. Virágfüzére tömött, hengeres, színe liláskék, de létezik fehér és rózsaszín is.
A Lavandula angustifolia a gasztronómiai levendula, mert lágy, virágosan édeskés, nem kesernyés aromát ad, így harmonikusan illeszkedik ételekhez és italokhoz
Ilóolaj-összetétele:
A legjobb fajták étkezéshez:
néhaNagyobb, erőteljes növekedésű, szinte óriás bokrot képez. Virágszárai hosszúak, kissé íveltek. Virágfüzére lazább, megnyúlt, színe lilás, ritkán világosabb árnyalatú.
A Lavandula × intermedia (lavandin) bár nem mérgező, gasztronómiai felhasználásra nem ez a legjobb választás.
Ilóolaj-összetétele:
Kisebb, tömött bokrot alkot. Virágszárai rövidek, inkább zömökek. Virágfüzére tömör, kúpos, színe bíbor, rózsaszín vagy fehér, feltűnő színes bóbitával.
A Lavandula stoechas – közismert nevén füzéres vagy bóbitás levendula – elsősorban dísznövényként kedvelt, gasztronómiai felhasználásra nem ajánlott.
Ilóolaj-összetétele:
FONTOS! NEM MÉRGEZŐ, de nem étkezési, hanem dísznövény célra, szelektált.
| Típus | Bokor mérete | Virágszár | Virágfüzér | Szín | Metszés | Fagytűrés | Felhasználás |
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Lavandula angustifolia – angol levendula – | Közepes, kompakt | Rövidebb, felfelé törő | Tömött, hengeres | Liláskék, ritkán fehér vagy rózsaszín | Jól tűri, akár egész kicsire | Jó | Gasztronómia, gyógyászat |
| Lavandula × intermedia – hibrid levendula – | Nagy, erőteljes | Hosszú, enyhén ívelt | Lazább, megnyúlt | Lilás, ritkán világosabb | Óvatos, fás részbe nem | Közepes | Illóolaj, díszítés |
| Lavandula stoechas – fűzéres levendula – | Kicsi, tömött | Rövid, zömök | Tömör, kúpos, bóbitás | Bíbor, rózsaszín, fehér | Kíméletes, csak zöld részig | Gyenge | Dísznövény |
